Historia ecclesiastica (fragmenta ap. Photium)

Philostorgius

Philostorgius. Kirchengeschichte. Bidez, Josef, editor. Leipzig: Hinrich, 1913.

2. Ὅτι κατὰ τοὺς προειρημένους χρόνους Ἀλλάριχος ε Γότθος γένος, περὶ τὰ τῆς Θρᾴκης ε ἄνω μέρη δύναμιν ἀθροίσας, ἐπῆλθεν [*](6f u. ob. S. 135, 13 ’ vgl. Zosim. V34f. Sozomen. IX 4, 7 f. Oros. Histor. VII 38, 5. Chronic, min. ed. Mommsen I 300 a. 408. Cedren. I 587, 19 ff. Theophan. 80, 6 — –13 vgl. Olympiodor. 2 u. 8. Zosim. V –35 u. 44 ff — –s S. 141, 3 vgl. Zosim. V b, 5 ff. 26 u. 29. Eunap. Fragm. 65. Sozomen. VIII 25 u. IX 4. Hieronym. Epist. 60 16. Claudian. In Rufin. II 187 ff u. oft) [*](1 Titel rot geschrieben B | 4 ob die Stelle lückenhaft? | 8 »contexuit . . . Caput illud Photius summa cum neglegentia. quippe cum dicendum fuerit Olym- piodorum plane dissentire a Philostorgio de Stilichone atque Olympio, egregius patriarcha dixit ab aliis non Olympii sed Olympiodori nomen Stilichonis eversori dari, quasi uUa de hominis notissimi (cf. Gothofredus ad cod. Theodos. XVI 5, 42) nomine flubitatio umquam cuiquam fuerit, nedum Olympiodoro.« e Mendelssohn der Zosimus Ausgabe S. XLVIII Anm.; war wirklich der Bericht des Photius schon in Unordnung? ist nicht vielmehr später e der Name des Olympiodor ß einer ümlichen Anderung geworden? hat Philostorgius selbst (nicht erst Photius wie Mendelssohn ebd. gesagt hat) die Version des Olympiodor ähht? s. Prolegomena | 9 ἐπιβουλεῦσαι u. 12/13 ῥοπάλοις ἀναιρεθέντα . . . δίκην vgl. Οlympiod. 8 | 13 μιαιφονίας vgl. ebd. 2 | 14 Ἀλάριχος ed., u. so immer | 15 περὶ oder παρὰ? undeutlich B περὶ Μ)

141
Ἑλλάδι καὶ τὰς Ἀθήνας εἶλεν καὶ Μακεδόνας καὶ τοὺς προσεχεῖς [*](Phot.) Δαλμάτας ἐληΐσατο. ἐληί·σατο. ἐπῆλθε δὲ καὶ τὴν Ἱλλυρίδα, καὶ τὰς Ἄλπεις διαβὰς ταῖς Ἰταλίαις ἐνέβαλεν. Στελίχωνι δ᾿, ε ὡς ὡς οὖτος λέγει, μετάπεμπτος ἦν, ὃς ε αὐτῷ καὶ τὰς τῶν Ἄλπεων πύλας καὶ γὰρ ἐπιβουλὰς πάσας τὸν Στελίχωνα κατὰ βασιλέως παλαμᾶσθαι, κοὶ μηδ’ γαμβρὸν γαμβρὸν αὐτὸν εἶχεν ἐπὶ θυγατρὶ δυσωπεῖσθαι, ἀλλὰ καὶ φάρμακον αὐτῷ ἀγονίας ἐγκεράσασθαι. ἐλελήθει δὲ ἄρα ἑαυτόν, ἐν τῷ σπουδάζειν ε τὸν υἱὸν Εὐχέριον ἀναχηρύξειν παρανόμως τὸν ἀπόγονον τῆς κατὰ διαδοχὴν καὶ θεσμὸν βασιλείας προεεκθερίζων καὶ ζημιούμενος. οὕτω δὲ κατάφωρον καὶ ἀδεᾶ τὴν τυραννίδα προενευκεῖν τὸν Στελίχωνα ε λέγει, ὡς καὶ νόμισμα, μορφῆς λειπούσης κόψασθαι.