De Resurrectione
Methodius
Methodius, De Resurrectione, Bonwetsch, Hinrichs, 1917
Es sagt aber auch Daniel: »Und die Verständigen werden erglänzen wie die Sonne«.
<οὐκοῦν< ὁ μετασχηματισμὸς ἡ εἰς τὸ ἀπαθὲς καὶ ἔνδοξόν ἐστιν ἀποκατάστασις· νῦν μὲν γὰρ σῶμα ἐπιθυμίας ἐστὶ καὶ ταπεινώσεως διὸ καὶ Δανιὴλ »ἀνὴρ ἐπιθυμιῶν‘ ἤκουε), τότε δὲ μετασχηματισθήσεται εἰς σῶμα ἀπαθές, οὐ τῇ ἐξαλλαγῇ τῆς διακοσμήσεως τῶν μελῶν, ἀλλὰ τῷ μὴ ἐπιθυμεῖν τῶν ὑλικῶν ἡδονῶν.
Jetzt ist es ein Leib weder der Enthaltsamkeit noch der Besonnenheit, alsdann der Enthaltsamkeit und der Besonnenheit.
Jetzt sehen wir das Gute wie »durch einen Spiegel, aber dann von Angesicht zu Angesicht«.
Daher ist er jetzt der Ohnmacht und Verweslichkeit, <aber dann der Kraft und Unverweslichkeit<. [*](4 vgl. zu S. 11, 1 — 9 Exod. 31, 29. 30 — 16 Dan. 12, 3 — 20 Dan. 9, 23 — 24 I Kor. 13, 12) [*](7 vgl. Epiph. Panarion haer. 61, 69 S. 682, 8 Dd — 18–22 Phot. 234 S. 299 a, 30—35) [*](1 ἀνίστασθαι Ph endet 5 »diese« < Sa 6 »sichtbaren« S 10 »Angesicht«: ἡ ὄψις τοῦ χρωτὸς τοῦ προσώπου Exod. 10f »verkl. «] ἐν τῷ λαλεῖν — προσώπου αὐτοῦ < S, wohl wegen des Homoioteleuton 16 schwerlich ist hier das Fragment des Oekum. statt 15, 1 ügen 17 »Sonne«: λαμπρότης τοῦ στερεώματος Dan. 18 οὐκοῦν + S | ὁ μετασχ. — ἡδονῶν Ζ. 22 Ph Ὅτι φησίν· ὁ μετασχ.) | ἐνδοξότερόν S 19 ἀποκατ.: »Übergang« S | γὰρ Ph b 234 | ταπεινώσεως κ. ἐπιθυμιῶν S 20 διὸ — ἤκονε < S 21 σῶμα: τὸ S | τῆς διακοσμήσεως < S 22 τ. Ph a 311 r b S 160 27 »aber— Unverw.« + KI)
σῶμα λέγεται πνευματικόν, οὐ τὸ λεπτομερὲς καὶ ἀερῶδες, καθὼς λέγουσί τινες ὅτι τοιοῦτον αἱ ψυχαὶ ἐν τῇ ἀναστάσει λήψονται σῶμα, ὧν ἐστιν εἷς καὶ Ὠριγένης, ἀλλὰ πνευματικὸν λέγεται τὸ χωροῦν πᾶσαν τοῦ ἁγίου πνεύματος τὴν ἐνέργειαν καὶ κοινωνίαν, ὥσπερ οἰνηρὸν καὶ ἐλαιηρὸν σκεῦος καλεῖται τὸ τούτων χωρητικόν. ἀναλόγως οὖν καὶ ψυχικὸν ἐκάλεσε τὸ τῇ ψυχῇ καὶ οὐ πνεύματι ἁρίῳ διοικούμενον.
Nachdem wir nun dieses gezeigt haben, gehört es sich, die weitern Worte des Origenes durchzugehen. Es schreibt aber nun darnach dieser Mann über Lazarus und über den Reichen, von denen der eine »ausruht«, der andere »gepeinigt« wird; es bittet aber nun jener (sc. dieser), daß ihm Lazarus mit dem kleinen Finger auftropfe auf Zunge und seine Zunge kühle:
Ὠριγένης τάδε φησί·] Περὶ δὲ τοῦ Λαζάρου καὶ τοῦ πλουσίου ἀπορεῖσθαι δύναται, τῶν μὲν ἁπλουστέρων οἰομένων ταῦτα λελέχθαι, ὡς ἀμφοτέρων μετὰ τῶν σωμάτων λαμβανόντων τὰ ἄξια τῶν τῷ βίῳ πεπραγμένων, τῶν δὲ ἀκριβεστέρων, [*](1 I Kor. 15, 42 — 14 Luk. 16, 19; vgl. De res. III, 3, 4 S. 391,ff — 18 vgl. De res. I, 20, 1 S. 242, 2) [*](5–11 Oekumen. zu I Kor. 15,44 PGr 118, 888 A; vgl. Gramer, Catene V, 16f —17 —S. 416, 2 Phot. Bibl. 234 S. 300b, — 301a, 12) [*](2 »indem — damit« vielleicht Ζ. 3: vielleicht »damit, durch den Willen Weise der Substanz übertreffend geworden« 5 σῶμα — διοικούμενον Ζ. Oekum., Lemma Μεθοδίου 5f σῶμα λ. πνευμ. < S 6 τὸ λεπτομ. κ. »der aus Luft gemacht wird« S | λέγουσι »lästern« S | ὅτι — Ζ. 8 < S 8 πνευμ. λέγεται < S | πᾶσαν < S 9 Gnade« S | καὶ κοινωνίαν < S | ὥσπερ — χωρητικόν Ζ. 10 ein Wein oder Öl aufnehmendes Gefäß nicht Öl oder Wein genannt wird, ein Öl- oder Weingefäß, so wird auch der Leib, welcher die Gemeinschaft (<das ? obstee) des Geistes aufgenommen, nicht Geist genannt, sondern geistiger Leib« richtiger S 10 ἀναλόγως — διοικούμενον Ζ. 11 < S S 160v 14 »dieser Mann« muz sii: muze sii Sb; schwerl. »ihr Männer« (oder muzie) si 17 Ὠριγένης — ὑπάρχουσιν S. 416, 2 Ph | Ὠριγ. — δύναται Z. 18: »Dies aber nun« S | δὲ < Phb 18f οἱ μὲν οἴονται 20 οἱ δὲ ἀκριβέστεροι S 18 ἁπλούστερον Phb; »an Verstand« + 20 τῷ βίῳ] ἐν τῷ σώματι S | ἀκριβέστερον Phb)
καὶ τάχα τὸ τῆς ψυχῆς ἅμα τῇ ἀπαλλαγῇ σχῆμα, ὁμοιοειδὲς ὄν τῷ παχεῖ καὶ γηίνῳ σώματι, δύναται οὕτως λαμβάνεσθαι. εἴ ποτε γοῦν ἱστορεῖταί τις τῶν κεκοιμημένων φαινόμενος, ὅμοιος ἑώραται τῷ ὅτε τὴν σάρκα εἶχε σχήματι.
εἶτα· Ἀλλὰ καὶ ὁ Σαμουὴλ φαινόμενος, ὡς δῆλόν ἐστιν . . . , ὁρατὸς ὢν παρίστησιν ὅτι σῶμα περιέκειτο, μάλιστα ἐὰν ἀναγκασθῶμεν ὑπὸ τῶν ἀποδείξεων τὴν οὐσίαν τῆς ψυχῆς ἀσώματον εἶναι καθ’ ἑαυτὴν ἀποφήνασθαι.
ἀλλὰ καὶ ὁ κολαζόμενος πλούσιος καὶ ὁ ἐν κόλποις Ἀβραὰμ πένης ἀναπαυόμενος, πρὸ τῆς παρουσίας τοῦ σωτῆρος καὶ πρὸ τῆς συντελείας τοῦ αἰῶνος καὶ διὰ τοῦτο πρὸ τῆς ἀναστάσεως <γενόμενοι, καὶ> λεγόμενοι ὁ μὲν έν Ἅιδου κολάζεσθαι, ὁ δὲ ἐν κόλποις Ἀβραὰμ ἀναπαύεσθαι, διδάσκουσιν ὅτι καὶ νῦν <ἐν> τῇ ἀπαλλαγῇ σώματι χρῆται ἡ ψυχή.