Panarion (Adversus Haereses)
Epiphanius
Epiphanius. Epiphanius, Volume 1-3. Holl, Karl, editor. Leipzig: Hinrichs, 1915-1933.
τὰς Ἐλληνικὰς ἑρμηνείας <γενέσθαι> δύο ὁμοῦ παραθέσεις, Ἑβραϊκῆς φύσει δἰ <Ἐβραϊκῶν> στοιχείων καὶ Ἑβραϊκῆς δἰ Ἑλληνικῶν στοιχείων, ὥστε εἶναι τὴν πᾶσαν παλαιὰν διαθήκην δἰ Ἑξαπλῶν καλουμένων καὶ διὰ τῶν δύο τῶν Ἑβραϊκῶν ῥημάτων.
[*](S. 554, 13ff Schwartz ταύτας δὲ ἁπάσας (sc. τὰς παρὰ τοῖς Ἰουδαίοις φερομένας πρωτοτύπους αὐτοῖς Ἑβραίων στοιχείοις γραφάς, die vier geläufigen ÜBersetzungen u. die zwei neugefundenen) ἐπὶ ταὐτὸν συναγαγὼν . . .καὶ ἀντιπαραθεὶς ἀλλήλαις μετὰ καὶ αὐτῆς τῆς Ἑβραίων σημειώσεως, τὰ τῶν λεγομένων Ἑφαπλῶν ἡμῖν ἀντίγτραφα καταλέοιπεν, ἰδίως τὴν Ἀκύλου καὶ Συμμάχου καὶ Θεοδοτίωνος ἔκδοσιν ἅμα τῇ τῶν ἑβδομήκοντα ἐν τοῖς Τετρασσοῖς ἐπισκευάσας Rufin ebenda s. 55, 10ff ita ut primo omnium Hebraea verba Ηebraeicis litteris poneret, secundo in loco per ordinem Graecis litteris e rejoin Hebraea verba describeret, tertiam Auilae editinem subiungeret, quartam Symmachi, quintam septuaginta interpretum . . . sextam Theodotionis conlocaret. et propter huiuscemodi compositionem exemplaria ipsa nominavit Ἑξαπλᾶ, i. e. sextiplici ordine scripta. in psalterio autem et aliis nonnulis interserit aliqua etiam de ceteris istis editionibus, quas quoniam sine nomine auctorum reppererat, sextam et septimam editionem nomnavit Hieronymus in Tit. 3, 9; Migne 26, 595B Hexapla . . . in quibus et ipsa Hebraea jropriis sunt characteribus verba descripta et Graeeis literis traite expressa vicino. Aquila etiam et Symmachus, LXX quoque et Theodotio suum ordinem tenet nonulli vero libri et maxime hi, qui apud Hebraeos versu compositi sunt, tres alias editions additas habent, quam quintam et sextam et septimam translationem vocant; dazu Nestle, ZwTheol. 1895 s. 231 ff Mercati in Studi e Testi 5 (1901) S. 47 ff u. Serruys mél. d’archéol. et d’hist. t. 22 (1902))[*](M U)[*](2 καὶ (vor Θεοδοτίωνος) < Μ | καὶ ἕκτης < Μ 3 <τὰς βίβλους ἐξέδωκεν>* 4 <Ἑβραϊκῶν>* 5f Ἐβρϊκῆς μὲν τῆς λέξεως, δἰ Ἑλληνικῶν δὲ [τῶν] γραμμάτων *] Ἑβραϊκῇ (Ἐβραϊκὴν U) μὲν τῇ λέξει, Ἑλληνικῷ δὲ τῷ γράμματι MU 6f σύνθεσιν] lies wohl παράθεσιν* 7 καὶ < Μ | <δε>* 8 <γενέσθαι>* | vor Ἑβραϊκῆς +τῆς U 9 δἰ 1] μετὰ Μ | <Ἐβραϊκῶν>* | δἰ <Ἑβραϊκῶν> —Ἑλλνηικῶν στοιχείων] δἰ Ἑβραϊκῶν καὶ Ἑλληνικῶν στοιχείων U)Ταύτην ὁμοῦ πᾶσαν τὴν πραγματείαν ὁ ἀνὴρ μετὰ καμάτου πεφιλοτίμητο· ἀλλὰ οὐκ εἰς τέλος τὸ κλέος αὐτοῦ ἄσβεστον διήνυσε.
συμβέβηκε γὰρ αὐτῷ τὸ τῆς πολυπειρίας εἰς μέγα πτῶμα. ἐξ αὐτοῦ γὰρ τοῦ σκποῦ, βουλόμενος μηδὲν τῶν θείων γραφῶν ἐᾶσιν ἀνερμένευτον, εἰς ἐπαγωγὴν ἑαυτὸν περιέβαλεν ἁμαρτίας καὶ θανάσιμα ἐξηγήσατο ῥήματα, ἐξ οὗπερ οἱ Ὠριγενιασταὶ καλούμενοι, οὐχ
οἱ πρῶτοι οἱ τὴν αἰσχρουργίαν *· οὐ γὰρ ἔχω περὶ ἐκείνων λέγειν, ὡς καὶ ἤδη προιεῖπον, εἰ ἐκ τούτου τοῦ Ὠριγένους, τοῦ καὶ Ἀδαμαντίου, ἐσχήκασι τὴν ἀρχὴν ἢ ἕτερόν τινα ἀρχηγὸν ἐσχήκασιν, <καὶ αὐτὸν>
Ὠριγένηνα λεγόμενον. φαςὶ δὲ καὶ τοῦτον τὸν Ὠριγένην ἐπινενοηκέναι <τι> ἑαυτῷ κατὰ τὸ σωμάτιον, οἱ μὲν <γὰρ> λέγουσιν αὐτὸν νεῦρον ἀποτετμηκέναι διὰ τὸ μὴ ἡδονῇ ὀχλεῖσθαι μηδὲ ὲν ταῖς κινήσεσι ταῖς σωματικαῖς φλέγηεσθαί τε καὶ πυρπολεῖσθαι.