Ancoratus

Epiphanius

Epiphanius. Epiphanius, Volume 1. Holl, Karl, editor. Leipzig: Hinrichs, 1915.

τάχα δὲ θεὸς ὣν ἐπελάθετο ὅτι δάκνει τὸ πῦρ [*](7 ff vgl. G. Michaelis, de origine indicis deor. cogn. Berlin 1898 W. Bobeth, de indicibus deorum. Leipzig 1904 — 9 vgl. Theophilus ad Aut. II 3; S. 52 Otto dem. Hom. VI21; S. 80, 6 Lagarde dem. Recogn. Χ c. 23 Clemens AI. Protr. 37, 4; I 28, 7 ählin — 10 vgl. Theophilus ad Aut. I 10; S. 30f Otto Clemens AI. Protr. 28, 1ff; I 20, 30 ff ählin 37, 1f; I 27, 26 ff (Cicero de nat. deorum III 53 Amobius adv. nat. IV 14 Joh. Laurentius Lydus de mens. IV 38) — 13 zu καυκασίῳ ἔρει vgl. dem. Hom. (IV 16; S. 60,26 Lagarde) V 23; S. 7028 VI 21; S. 80, 2 — zu Δατιάριος Theophilus ad Aut. III 8; S. 210 Otto (Eusebius praep. ev. IV 16; Migne 21, 272 C) — 14 τραγῳδὸς Theophilus ad Aut. III 8 S. 210 Otto, vgl. Sueton Augustus 57 (Wilamowitz S. 769) — 15 ff vgl. Plutarch de cap. ex inimicis util. c. 2; 86 F L J ïd.) [*](1 ἀετὸν L 1 f ἀετὸς δὲ <γενόμενος *> μηδεπώποτε ἀναπετασθεὶς er ist aber atuh Adler. Er flog aber nie ïd.; zur Sache vgl. Clem. AI. Protr. 37, 2 I 27, 29 ählin οὐχ ἵπταται θεός 2 als er auf diesen ß u. ädchenverführer war ïd 3 ἐν πλοίῳ παρασήμῳ ἀετῷ ὀνομαζομένῳ] in einem einem schiffe, an dem ein Korymboszeichen war ïd. 3f διὰ τὸ τάχος < ïd. 4 Wilamowitz, < ïd. 5 πρὸς Πασιφάην < ïd. 6 πρὸς Εὐρώπην er ἐφήλετο) ïd. 7 <τῶν φθορῶν> *, die vielen Befleckungen ïd. 8 <παρθένων> ïd. | καὶ φθορέων διδασκάλου < ïd. | φθορείων J 9 οὐκ < ïd. | vor ἐν τῷ + καὶ ïd. 11 ἢ δύο — τέσσαρες] sondern es gibt Zeus u. sogar vier an Zahl ïd. 13 Καυκασίῳ] Kausios ïd. | Δατιάριος Scaliger] λαπατριάριος J πατριάριος L Ladiarios ïd. | λεγόμενος Wilamowitz] γενόμενος LJ ßt ïd. 14 γεγόνασιν] γεγόνασιν] ämpfen ïd. | τραγῳδὸς] Trakontos ïd. 15 καύσας + im Feuer ïd.)

129
καὶ οὐκ εἶχε τὴν πρόγνωσιν τοῦ λέγοντος τράγῳ τῷ σατύρῳ, εὑρόντι πρότερον τὸ πῦρ καὶ προσελθόντι φιλῆσαι »μὴ ἅψ,ῃ, | τραγε· αψαμενος γὰρ σοῦ ἐμπρήσεις τὰ γένεια«.